SPILLER GOALIE MENTORSHIP
Amióta nem csak egykori kapus, edző, kapusedző, szakkommentátor vagyok, hanem kapusapuka is, látom, tapasztalom, milyen nehéz eljutni Magyarországról a nálunk magasabban jegyzett bajnokságokba. Péter fiam a 2016/17-es szezon óta véd Németországban, akkor szerepelt az U15-ös korosztályban. Látom, hogy milyen rögös útja vezetett oda, hogy első magyar születésű kapusként meghívják az Egyesült Államok top egyetemi bajnokságának (NCAA) összesen nyolc kapust felvonultató tesztjére 2020 tavaszán.
(A koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag leállt a sportvilág, így aztán a USHL-es és az NCAA-es teszteket is törölték, de az NCAA-es meghívás 2021-re él.)
Mi kellett ehhez? A rengeteg edzés, mérkőzés, kitartás, odafigyelés, szülői törődés, pénz és egyebek mellett az is, hogy már kiskora óta rendszeresen lássák a kanadai és egyesült államokbeli , kiválóbbnál kiválóbb kapusedzők, edzők. Péter 2012 nyara óta – ekkor még nem volt tíz éves – rendszeresen jár ki Kanadába edzeni, többhetes ciklusokban. Szezon közben, vágatlan mérkőzésvideókat is néznek róla.
Igazából 16 éves korában fordult komolyra a „dolog”, akkor meghívták ösztöndíjjal az egyik legnevesebb jégkorongos akadémiára, a nyugati partra, majd egy évvel később három klub is jelezte, hogy draftolná a kanadai juniorligába, a WHL-be. Azonban a család úgy döntött, hogy amíg nem érettségizik le, addig marad Németországban. Ez 2021-ig lesz így. Addig a tengerentúli családi tanácsadó, valamint az edzők azt kérték, hogy maradjon a német juniorbajnokságban, hiszen a német U18-as és U20-as válogatott jelenleg a világ élvonalában szerepel, és így biztosított a fejlődése. (megjegyzés: Németországban az U17-es bajnokság után az U20-as következik, azaz az U18-as és U20-as válogatott játékosok nagy számban közös ligában szerepelnek.) Ezen kívül ne igazoljon a németnél alacsonyabban jegyzett ligába. A másik észrevétel az volt, hogy ne legyen alacsony, érje el legalább a 180 centis magasságot. Amikor ezt a bevezetőt írom, akkor Peti már 185 centi volt.
Ami még fontos, az a tanulás! A kanadai junior bajnokság nem igazán támogatja az európai kapusokat, ráadásul a junior évek után, ha nem sikerül feljebb lépni, akkor a tapasztalat az, hogy nehéz a továbblépés. Ezért aztán az Egyesült Államok junior (USHL) és egyetemi bajnoksága (NCAA) lehet a cél. Mi is efelé fordultunk a családi tanácsadó iránymutatása alapján. Egyrészt európai kapusként itt nincs olyan erős megkötés, mint Kanadában, eggyel több légiós is lehet, ráadásul a tanulás is kiemelt szerepet tölt be, egyetemi ösztöndíjjal.
Magyar kapus még nem jutott el ide, Peti is „csak” szeretne. Szuper Levente a kanadai utat járta, sikerrel. Csodálatos, ahogy Levi eljutott NHL-es draftig, NHL-es szerződésig, és mérkőzésekig. De már ennek is két évtizede…
Úgy gondoltam, hogy ha már a fiamnak sikerült legalább a tesztekig eljutnia, miért ne sikerülhetne ez más magyar kapusoknak is?! Látom, hogy otthon is sok a tehetség, az edzőkollegák jól dolgoznak, azonban a kitörésre még várni kell.
Szeretnék utat mutatni, hogy merre lehet(ne) menni. Soha nem fogom állítani, hogy a mi utunk a jó, a helyes, az egyetlen. Ez egy olyan út, amely legalább már egy topliga előszobájába vezet, és egy egyetemi ösztöndíj is összejöhet.
Peti pályafutásának szinte minden pillanatát, edzésekig lebontva vezetem. Melyik nap, melyik héten mikor, mennyit edzett. Mikor utazott, mikor volt meccse, mit csinált.
A Spiller Goalie Mentorship ajánlatban szereplő évi két kanadai út minden pillanatát, helyszínét úgy ismerem, mint a tenyeremet. A kollegákat, jégpályákat, szállásokat, üzleteket, kompbüfét, taxiállomást, motorcsónak kölcsönzőt, parkőrt úgy szintén, mindent. Ezt járjuk mi már lassan egy évtizede.
A külföldi kollegákkal és családi tanácsadóval egyeztetve szeretném megmutatni ezt az utat más magyar kapusoknak is. Ez - a kisebb szüneteket leszámítva - maga a 12 hónapos program, privát edzésekkel, mérkőzések elemzésével és évi két kanadai úttal, táborral.
A magyar klubedzők munkájába egy másodpercig nem szólok bele, én csak azokat mondanám el, mutatnám meg a gyerekeknek és a szülőknek, hogy kint, Kanadában, illetve az Egyesült Államokban mit néznek, mire kíváncsiak, mire összpontosítanak az edzők azért, hogy később legyen esély akár USHL-es vagy NCAA-es tesztre eljutni. Természetes igény esetén a klubedzőkkel is egyeztetek. A privát edzések nem üthetik a klubmunkát vagy mérkőzéseket, a kanadai utak pedig iskolai szünetekben vannak. A második, nagy nyári tábort pedig úgy terveztük, hogy augusztus elejére, mikor a klubedzőtáborok kezdődnek, a gyerekek visszaérjenek. Peti ezen utóbbi táborból mindig úgy tért vissza, majd’ szétcsattant az erőtől, és a lendülete szinte egész szezonra kitartott.
Ezek az utak és jégbérlések nem olcsók, Kanada is messze van. Ott is van olyan ötnapos tábor, amely teljes ellátással együtt több mint 5000 kanadai dollárba (1,2 millió forint) kerül, ráadásul oda még el kell utazni. Kiskorú gyerekeket ráadásul kísérni kell, vagy fizetni azért, hogy a repülőtereken segítsék őket. Így aztán nyári csúcsidőben, júliusban egyhetes elittáborra el lehet költeni közel 2 millió forintot is.
A fizetési feltételeknél részletfizetést is ajánlok. Persze, aki szeretné, egyben is fizethet. Minden, az ajánlatban szereplő tételt én veszek meg, én fizetek, a repülőjegyeket is. Pontosan tudom, hogy melyik járat, melyik gép jó vagy kényelmetlen, nekünk is jött már meg később a cuccunk. Ezekből tanultunk. Természetesen a légi társaság által okozott kellemetlenségért, késésért, sztrájkért, időjárásért nem tudok felelni. Viszont sérülés vagy betegség esetén a privát edzések megbeszélt időpontjait tudjuk módosítani. Kanadai vízumért és érvényes útlevélért szintén mindenki maga felelős. Elveszett mobilért sem tudok felelősséget vállalni.
Az út során én végig a gyerekkel vagyok, a kanadai táborban én is dolgozom, de garantálom, minden pillanatban megfelelő kezekben vannak. A táborok fantasztikusak, minden másodperce élvezet, ráadásul híres, például Stanley Kupa-győztes edzőkkel lehet együtt dolgozni.
Nemcsak a tábor, hanem az utazás és az ott tartózkodás is remek program. Barátságok, kapcsolatok szövődnek. Kanada lenyűgöző, az emberek csodálatosak, kedvesek. Mi szinte hazajárunk oda.
Ezt a Mentorship-programot azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy képesek eljutni 17-18 éves korukra egy kimondottan magas szintre, és megcélozható kanadai vagy egyesült államokbeli juniorliga. Jobb minél előbb kezdeni a programot, 10-12 évesen, de 14 -15-17 évesen sem késő, különösen, ha a kapus már eddig is megfelelő visszajelzéseket kapott, esetleg tagja a válogatott keretnek, és még nem kezdett meg más utat.
A szülők teljes támogatására is számítok. Például, ha a húsvéti szünetben van a kanadai út, akkor ne szervezzenek locsolási körmenetet a családban. Nem tudom megígérni, hogy ha túlvagyunk egy éven, ha sikerrel járjuk a kanadai lépcsőfokokat, akkor az NHL a végállomás. Az évtizedek alatt sok kapus megfordult a kezem alatt. Volt olyan kanadai top junior kapus, aki hiába volt a rájátszás legértékesebbje, remek statisztikája lett, és miután nem draftolták, rá két évre abbahagyta a hokit. Pedig szinte minden adott volt ahhoz, hogy sztár legyen. De nem, inkább abbahagyta.
A gyerekektől az illedelmes viselkedést várom, és azt, hogy az angol nyelvtudásukat folyamatosan fejlesszék. A klubjukban dolgozzanak gőzerővel, a velem való privát edzéseken pedig szintén maximálisan figyeljenek. Azt fogom elmondani, megmutatni nekik, amire Kanadában szükségük lesz. Ezt szintén fejlesszék, de már a klubedző felügyelete mellett.
Senkinek nem tudok klubot, iskolát ajánlani. Ez már a családi tanácsadók dolga. Amikor én is rákérdeztem kollegáknál – akik ráadásul a szoros barátaim is -, mit kellene még tenni, hogy Péter előrébb jusson, egyszerűen elhárították a választ: ez a tanácsadó vagy ügynök feladata. Volt olyan válasz is: semmit nem tudsz tenni, a gyerek védjen jól. Az edző, kapusedző sem tud senkit sehova „benyomni”. A megfigyelők (scout) nézik ki a gyerekeket – a második kanadai táborban már vannak ilyenek. Edzőknek nem ez a dolguk. Kanadában és az USA-ban szigorú fegyelem, hierarchia, rendszer van.
Olyan nincs, hogy felhívok egy klubot vagy amerikai egyetemet – mondjuk, mint a München utánpótlásért felelős kapusedzője vagy egyszerű kapusapuka -, hogy van egy szerintem tehetséges kapusom, nézzék meg. Jobb esetben megköszönik a tájékoztatást és elbúcsúznak, esetleg nem értik, hogy megőrültem-e vagy simán rám csapják a telefont. Ez más világ.
Ide kívánkozik pár megjegyzés: aki USHL-be vagy NCAA-ba szeretne eljutni, meg kell felelnie több szigorú kritériumnak. Először is, nem lehet ügynöke. Az ügynök esetében van pénzmozgás. Vagy a család fizet az ügynöknek, hogy képviselje a gyereket, vagy az ügynök fizet egy kimondott tehetségnek, hogy őt képviselhesse. Ez az NCAA-ben tilos, nem kaphat ösztöndíjat az, akinek van ügynöke. A másik, hogy profi vagy félprofi felnőtt bajnokságban nem lehet szerepelni, még jegyzőkönyvbe sem szerepelhet a kapus (játékos) neve. Aki valaha egyszer is be volt nevezve mondjuk otthon Erste Liga (Mol Liga), vagy EBEL vagy szlovák élvonalbeli (Tipsport Liga) meccsre, nem tud az NCAA-ba eljutni. Ha igen, akkor azonnal eltiltják minimum egy évre vagy 30 meccsre. Vannak egyéb, szponzorációs megkötések is. A lényeg, a sportoló ne fogadjon el pénzt a jégkorongozásért. (Az NCAA elvei szerint ha egy amatőr sportoló neve bekerül egy profi bajnokságban szereplő klub jegyzőkönyvébe, akkor ő már nem amatőr.) A másik, hogy kell írni egy amerikai egyetemi felvételit (SAT-teszt) lehetőleg minél magasabb pontszámmal.
Összefoglalva, várom azon 10-12 évnél idősebb kapusokat és szüleiket, akik számára kecsegtető egy esetleges kanadai vagy egyesült államokbeli junior vagy egyetemi liga, esetleg ifjúsági bajnokság. A velem együttműködő tengerentúli kollegák megbíznak bennem, hogy olyan kapusokat (esetleg mezőnyjátékosokat) irányítok hozzájuk, akik elérik az általuk meghatározott szintet adott korosztályban. Én nem vagyok sem családi tanácsadó, sem ügynök. Kapusedző (illetve A-licences szakedző) vagyok, aki szeretne segíteni a felfelé vezető út megtalálásában. Klubokkal, intézményekkel nem állok kapcsolatban – ahhoz speciális licenc és engedély szükséges -, viszont azok, akikkel együttműködök, igen.
Mi, Péterrel ezt az utat jártuk 2012 óta, és ennek van most egy kis pozitív visszajelzése a USHL-es és NCAA-es meghívás révén. De még innen is rendkívül hosszú út vezet felfelé. Hatalmas a konkurencia, a világ élmezőnyének utánpótlása önti magából a tehetségeket.
Egy adott, 12 hónapos program augusztusban vagy szeptemberben indulna, és egészen a következő év második kanadai táborának végéig tart.
Hajrá magyar hoki, hajrá magyar kapusok!
SPILLER GOALIE MENTORSHIP
Amióta nem csak egykori kapus, edző, kapusedző, szakkommentátor vagyok, hanem kapusapuka is, látom, tapasztalom, milyen nehéz eljutni Magyarországról a nálunk magasabban jegyzett bajnokságokba. Péter fiam a 2016/17-es szezon óta véd Németországban, akkor szerepelt az U15-ös korosztályban. Látom, hogy milyen rögös útja vezetett oda, hogy első magyar születésű kapusként meghívják az Egyesült Államok top egyetemi bajnokságának (NCAA) összesen nyolc kapust felvonultató tesztjére 2020 tavaszán.
(A koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag leállt a sportvilág, így aztán a USHL-es és az NCAA-es teszteket is törölték, de az NCAA-es meghívás 2021-re él.)
Mi kellett ehhez? A rengeteg edzés, mérkőzés, kitartás, odafigyelés, szülői törődés, pénz és egyebek mellett az is, hogy már kiskora óta rendszeresen lássák a kanadai és egyesült államokbeli , kiválóbbnál kiválóbb kapusedzők, edzők. Péter 2012 nyara óta – ekkor még nem volt tíz éves – rendszeresen jár ki Kanadába edzeni, többhetes ciklusokban. Szezon közben, vágatlan mérkőzésvideókat is néznek róla.
Igazából 16 éves korában fordult komolyra a „dolog”, akkor meghívták ösztöndíjjal az egyik legnevesebb jégkorongos akadémiára, a nyugati partra, majd egy évvel később három klub is jelezte, hogy draftolná a kanadai juniorligába, a WHL-be. Azonban a család úgy döntött, hogy amíg nem érettségizik le, addig marad Németországban. Ez 2021-ig lesz így. Addig a tengerentúli családi tanácsadó, valamint az edzők azt kérték, hogy maradjon a német juniorbajnokságban, hiszen a német U18-as és U20-as válogatott jelenleg a világ élvonalában szerepel, és így biztosított a fejlődése. (megjegyzés: Németországban az U17-es bajnokság után az U20-as következik, azaz az U18-as és U20-as válogatott játékosok nagy számban közös ligában szerepelnek.) Ezen kívül ne igazoljon a németnél alacsonyabban jegyzett ligába. A másik észrevétel az volt, hogy ne legyen alacsony, érje el legalább a 180 centis magasságot. Amikor ezt a bevezetőt írom, akkor Peti már 185 centi volt.
Ami még fontos, az a tanulás! A kanadai junior bajnokság nem igazán támogatja az európai kapusokat, ráadásul a junior évek után, ha nem sikerül feljebb lépni, akkor a tapasztalat az, hogy nehéz a továbblépés. Ezért aztán az Egyesült Államok junior (USHL) és egyetemi bajnoksága (NCAA) lehet a cél. Mi is efelé fordultunk a családi tanácsadó iránymutatása alapján. Egyrészt európai kapusként itt nincs olyan erős megkötés, mint Kanadában, eggyel több légiós is lehet, ráadásul a tanulás is kiemelt szerepet tölt be, egyetemi ösztöndíjjal.
Magyar kapus még nem jutott el ide, Peti is „csak” szeretne. Szuper Levente a kanadai utat járta, sikerrel. Csodálatos, ahogy Levi eljutott NHL-es draftig, NHL-es szerződésig, és mérkőzésekig. De már ennek is két évtizede…
Úgy gondoltam, hogy ha már a fiamnak sikerült legalább a tesztekig eljutnia, miért ne sikerülhetne ez más magyar kapusoknak is?! Látom, hogy otthon is sok a tehetség, az edzőkollegák jól dolgoznak, azonban a kitörésre még várni kell.
Szeretnék utat mutatni, hogy merre lehet(ne) menni. Soha nem fogom állítani, hogy a mi utunk a jó, a helyes, az egyetlen. Ez egy olyan út, amely legalább már egy topliga előszobájába vezet, és egy egyetemi ösztöndíj is összejöhet.
Peti pályafutásának szinte minden pillanatát, edzésekig lebontva vezetem. Melyik nap, melyik héten mikor, mennyit edzett. Mikor utazott, mikor volt meccse, mit csinált.
A Spiller Goalie Mentorship ajánlatban szereplő évi két kanadai út minden pillanatát, helyszínét úgy ismerem, mint a tenyeremet. A kollegákat, jégpályákat, szállásokat, üzleteket, kompbüfét, taxiállomást, motorcsónak kölcsönzőt, parkőrt úgy szintén, mindent. Ezt járjuk mi már lassan egy évtizede.
A külföldi kollegákkal és családi tanácsadóval egyeztetve szeretném megmutatni ezt az utat más magyar kapusoknak is. Ez - a kisebb szüneteket leszámítva - maga a 12 hónapos program, privát edzésekkel, mérkőzések elemzésével és évi két kanadai úttal, táborral.
A magyar klubedzők munkájába egy másodpercig nem szólok bele, én csak azokat mondanám el, mutatnám meg a gyerekeknek és a szülőknek, hogy kint, Kanadában, illetve az Egyesült Államokban mit néznek, mire kíváncsiak, mire összpontosítanak az edzők azért, hogy később legyen esély akár USHL-es vagy NCAA-es tesztre eljutni. Természetes igény esetén a klubedzőkkel is egyeztetek. A privát edzések nem üthetik a klubmunkát vagy mérkőzéseket, a kanadai utak pedig iskolai szünetekben vannak. A második, nagy nyári tábort pedig úgy terveztük, hogy augusztus elejére, mikor a klubedzőtáborok kezdődnek, a gyerekek visszaérjenek. Peti ezen utóbbi táborból mindig úgy tért vissza, majd’ szétcsattant az erőtől, és a lendülete szinte egész szezonra kitartott.
Ezek az utak és jégbérlések nem olcsók, Kanada is messze van. Ott is van olyan ötnapos tábor, amely teljes ellátással együtt több mint 5000 kanadai dollárba (1,2 millió forint) kerül, ráadásul oda még el kell utazni. Kiskorú gyerekeket ráadásul kísérni kell, vagy fizetni azért, hogy a repülőtereken segítsék őket. Így aztán nyári csúcsidőben, júliusban egyhetes elittáborra el lehet költeni közel 2 millió forintot is.
A fizetési feltételeknél részletfizetést is ajánlok. Persze, aki szeretné, egyben is fizethet. Minden, az ajánlatban szereplő tételt én veszek meg, én fizetek, a repülőjegyeket is. Pontosan tudom, hogy melyik járat, melyik gép jó vagy kényelmetlen, nekünk is jött már meg később a cuccunk. Ezekből tanultunk. Természetesen a légi társaság által okozott kellemetlenségért, késésért, sztrájkért, időjárásért nem tudok felelni. Viszont sérülés vagy betegség esetén a privát edzések megbeszélt időpontjait tudjuk módosítani. Kanadai vízumért és érvényes útlevélért szintén mindenki maga felelős. Elveszett mobilért sem tudok felelősséget vállalni.
Az út során én végig a gyerekkel vagyok, a kanadai táborban én is dolgozom, de garantálom, minden pillanatban megfelelő kezekben vannak. A táborok fantasztikusak, minden másodperce élvezet, ráadásul híres, például Stanley Kupa-győztes edzőkkel lehet együtt dolgozni.
Nemcsak a tábor, hanem az utazás és az ott tartózkodás is remek program. Barátságok, kapcsolatok szövődnek. Kanada lenyűgöző, az emberek csodálatosak, kedvesek. Mi szinte hazajárunk oda.
Ezt a Mentorship-programot azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy képesek eljutni 17-18 éves korukra egy kimondottan magas szintre, és megcélozható kanadai vagy egyesült államokbeli juniorliga. Jobb minél előbb kezdeni a programot, 10-12 évesen, de 14 -15-17 évesen sem késő, különösen, ha a kapus már eddig is megfelelő visszajelzéseket kapott, esetleg tagja a válogatott keretnek, és még nem kezdett meg más utat.
A szülők teljes támogatására is számítok. Például, ha a húsvéti szünetben van a kanadai út, akkor ne szervezzenek locsolási körmenetet a családban. Nem tudom megígérni, hogy ha túlvagyunk egy éven, ha sikerrel járjuk a kanadai lépcsőfokokat, akkor az NHL a végállomás. Az évtizedek alatt sok kapus megfordult a kezem alatt. Volt olyan kanadai top junior kapus, aki hiába volt a rájátszás legértékesebbje, remek statisztikája lett, és miután nem draftolták, rá két évre abbahagyta a hokit. Pedig szinte minden adott volt ahhoz, hogy sztár legyen. De nem, inkább abbahagyta.
A gyerekektől az illedelmes viselkedést várom, és azt, hogy az angol nyelvtudásukat folyamatosan fejlesszék. A klubjukban dolgozzanak gőzerővel, a velem való privát edzéseken pedig szintén maximálisan figyeljenek. Azt fogom elmondani, megmutatni nekik, amire Kanadában szükségük lesz. Ezt szintén fejlesszék, de már a klubedző felügyelete mellett.
Senkinek nem tudok klubot, iskolát ajánlani. Ez már a családi tanácsadók dolga. Amikor én is rákérdeztem kollegáknál – akik ráadásul a szoros barátaim is -, mit kellene még tenni, hogy Péter előrébb jusson, egyszerűen elhárították a választ: ez a tanácsadó vagy ügynök feladata. Volt olyan válasz is: semmit nem tudsz tenni, a gyerek védjen jól. Az edző, kapusedző sem tud senkit sehova „benyomni”. A megfigyelők (scout) nézik ki a gyerekeket – a második kanadai táborban már vannak ilyenek. Edzőknek nem ez a dolguk. Kanadában és az USA-ban szigorú fegyelem, hierarchia, rendszer van.
Olyan nincs, hogy felhívok egy klubot vagy amerikai egyetemet – mondjuk, mint a München utánpótlásért felelős kapusedzője vagy egyszerű kapusapuka -, hogy van egy szerintem tehetséges kapusom, nézzék meg. Jobb esetben megköszönik a tájékoztatást és elbúcsúznak, esetleg nem értik, hogy megőrültem-e vagy simán rám csapják a telefont. Ez más világ.
Ide kívánkozik pár megjegyzés: aki USHL-be vagy NCAA-ba szeretne eljutni, meg kell felelnie több szigorú kritériumnak. Először is, nem lehet ügynöke. Az ügynök esetében van pénzmozgás. Vagy a család fizet az ügynöknek, hogy képviselje a gyereket, vagy az ügynök fizet egy kimondott tehetségnek, hogy őt képviselhesse. Ez az NCAA-ben tilos, nem kaphat ösztöndíjat az, akinek van ügynöke. A másik, hogy profi vagy félprofi felnőtt bajnokságban nem lehet szerepelni, még jegyzőkönyvbe sem szerepelhet a kapus (játékos) neve. Aki valaha egyszer is be volt nevezve mondjuk otthon Erste Liga (Mol Liga), vagy EBEL vagy szlovák élvonalbeli (Tipsport Liga) meccsre, nem tud az NCAA-ba eljutni. Ha igen, akkor azonnal eltiltják minimum egy évre vagy 30 meccsre. Vannak egyéb, szponzorációs megkötések is. A lényeg, a sportoló ne fogadjon el pénzt a jégkorongozásért. (Az NCAA elvei szerint ha egy amatőr sportoló neve bekerül egy profi bajnokságban szereplő klub jegyzőkönyvébe, akkor ő már nem amatőr.) A másik, hogy kell írni egy amerikai egyetemi felvételit (SAT-teszt) lehetőleg minél magasabb pontszámmal.
Összefoglalva, várom azon 10-12 évnél idősebb kapusokat és szüleiket, akik számára kecsegtető egy esetleges kanadai vagy egyesült államokbeli junior vagy egyetemi liga, esetleg ifjúsági bajnokság. A velem együttműködő tengerentúli kollegák megbíznak bennem, hogy olyan kapusokat (esetleg mezőnyjátékosokat) irányítok hozzájuk, akik elérik az általuk meghatározott szintet adott korosztályban. Én nem vagyok sem családi tanácsadó, sem ügynök. Kapusedző (illetve A-licences szakedző) vagyok, aki szeretne segíteni a felfelé vezető út megtalálásában. Klubokkal, intézményekkel nem állok kapcsolatban – ahhoz speciális licenc és engedély szükséges -, viszont azok, akikkel együttműködök, igen.
Mi, Péterrel ezt az utat jártuk 2012 óta, és ennek van most egy kis pozitív visszajelzése a USHL-es és NCAA-es meghívás révén. De még innen is rendkívül hosszú út vezet felfelé. Hatalmas a konkurencia, a világ élmezőnyének utánpótlása önti magából a tehetségeket.
Egy adott, 12 hónapos program augusztusban vagy szeptemberben indulna, és egészen a következő év második kanadai táborának végéig tart.
Hajrá magyar hoki, hajrá magyar kapusok!