MINIMÁLIS ELVÁRÁSOK
Amint korábban jeleztem, voltak magasságbeli elvárások a kapussal szemben. Kanadai léptékkel 5 láb 10 inch, ami 180 centinek felel meg. Ezt a magasságot 16-17 éves korra várják a kapusoktól. Azaz nem 12-14 évesen! Szó sincs erről!
Sajnos, több edző is beleesik abba a hibába, hogy a kezdetektől fogva az átlagnál magasabb kapusokat, hátvédeket preferálja. Holott az ügyességre kellene fektetni a hangsúlyt. Persze az jó, ha valaki egyszerre nagy és ügyes, gyors és erős, de ilyen gyerekek ritkák.
Van olyan edző, aki szereti a magas játékosokat, kapusokat, de vannak olyanok, akik az ügyes, akrobatikus kapusokat szeretik. Ami mellett persze lehet nagy, közepes és kicsi méretű is. Csak legyen gyors, ügyes. Ahogy az én kanadai kollegáim mondják: ők azt nézik, hogy megfogja-e a lövéseket (Stop the puck). Amúgy én is ezt vallom.
A 62 NHL-es kapus közül a 2019/20-as szezonban kilencen alacsonyabbak, mint 185 centi (Saros és Halak 179 centi, Hudobin 181, Francouz 182, Raanta, Hutton, Bernier, Stalock és Dell 183 centi), és vannak heten (Comrie, Mrazek, Grubauer, Howard, Quick, Lundqvist és a friss Stanley Kupa-győztes Binnington), akik 185 centisek. Ez a 16 kapus gyakorlatilag a negyede a mezőnynek. Vannak kétméteresek, illetve 195 centi felettiek is (Bishop, Koskinen, Dubnyk, Markström, Nilsson, Kuemper és Rinne). Az átlagmagasság az NHL-ben ebben a szezonban 189.17 centi.
Nálam a kedvencek közé tartozik minden méretű, a 183 centis Raanta, Dell vagy Stalock, a 185 centis Quick, Binnington vagy Mrazek, a 188 centis Fleury, Gibson, Hart, Jarry, Holtby vagy Bobrovszkij, a 190 centis Price, a 193 centis Vaszilevszkij vagy a 195 centis Rinne. (Alul olvasható, kiket szeretek az NHL-ből.)
A magasságbeli különbségekből adódnak technikai különbségek is. Őszintén, nem vagyok híve annak a technikának, amikor a kapus féltérden támaszkodik a kapuvasnak. Egészen pontosan: ennek a technikának a túlzott használata ellen vagyok. Amikor a korong közel van, akkor rendben van. De amikor a sarokban vagy a palánk mellett, akkor nem kell ezt használni. Ráadásul a kiskapusok, akik még nem elég magasak, miért térdelnek be? Nem érik fel így a felsősarkokat, és mindig gólt kapnak föntre. A technikát ismerni kell, de azt is, mikor érdemes használni.
Lesznek az edzőknek kedvenceik is, klubokban, válogatottban. Nincs ezzel semmi probléma, a kapusposzt bizalmi poszt. Ha megbíznak egy kapusban, akkor az jobb teljesítményre képes, mintha mindig azt lesik, na, mikor hibázik, és jöhet a másik. NHL-ben is vannak ilyen helyzetek, hogy egy kapus valamelyik klubban mondjuk csak harmadik számú, azaz a farmcsapatban véd, de egy másik klubban rövid idő alatt világsztár válik belőle.
Arra is volt példa, hogy az egyik magyar kollegával egy kimondottan erős csehországi táborban voltunk, magyar kapusokkal. Mindketten az egyik magyar kapust láttuk jobbnak a másik magyar kapusnál, aztán a cseh edzők mégis azt a magyar kapust választották meg a táborban a korosztály legjobbjának, akit mi hátrébb soroltunk. Most akkor mi nem értünk hozzá, vagy ők? Szóval nincs igazi recept, valakinél ez a jobb, valakinél a másik. Bármilyen szinten. Nem kell vele foglalkozni, harcolni kell, edzeni keményen tovább. A szerepek gyakran cserélődnek.
Az edzéseken nagyon sok a korcsolyázás, az edzés közel negyede. Az az elvünk a kanadai kollegákkal, hogy csak a jól korcsolyázó kapus lehet sikeres. Aki jól korizik, bátran mer előre jönni, bátran mer kimozdulni a korongokért, és bízik abban, hogy időben odaér, ahova kell. Én is roppant szeretem a jól korcsolyázó, agresszív, előre-hátra és balra-jobbra villámgyors kapusokat. Ezért aztán bizony, lesz sok korcsolyázás is. A nyári, nagy táborban minden nap lesz egy óra korcsolyázás. És a privát edzéseken is közel negyedóra alkalmanként.
Az angol nyelv tudása már alapkövetelmény, a hoki nyelve az angol. A gyerekeknek már kiskoruktól fogva tanulniuk kell az angolt. Nem kell gyorsan felsőfok, de szép lassan tanulja meg, és legalább középfokú szinten beszélje. Az NCAA-es lehetőséghez, ha párosul egyetemi ösztöndíjjal, írni kell egy amerikai egyetemi felvételit, aminek egyik témaköre matematika, a másik angol szövegértés, fogalmazás. Szóval ide már szinte felsőfokú angol nyelvtudás kell, ez úgy 18 éves korra.
És végül, az NHL-ben kiknek a mozgását szeretem nagyon-nagyon, a sorrend nem számít.
Gibson, Miller, Raanta, Rask, Halak, Hutton, Rittich, Mrazer, Reimer, Grubauer, Merzlikins, Hudobin, Bernier, Smith (különösen az ütőkezelése miatt), Bobrovszkij, Campbell, Quick, Stalock, Price, Rinne, Saros, Greiss, Varlamov, Nilsson, Anderson, Elliott, Hart, Jarry, Murray, Dell, Allen, Binnington, Vaszilevszkij, McElhinney, Markström, Fleury, Holtby, Brossoit (vele lehet a nyári táborban találkozni).
MINIMÁLIS ELVÁRÁSOK
Amint korábban jeleztem, voltak magasságbeli elvárások a kapussal szemben. Kanadai léptékkel 5 láb 10 inch, ami 180 centinek felel meg. Ezt a magasságot 16-17 éves korra várják a kapusoktól. Azaz nem 12-14 évesen! Szó sincs erről!
Sajnos, több edző is beleesik abba a hibába, hogy a kezdetektől fogva az átlagnál magasabb kapusokat, hátvédeket preferálja. Holott az ügyességre kellene fektetni a hangsúlyt. Persze az jó, ha valaki egyszerre nagy és ügyes, gyors és erős, de ilyen gyerekek ritkák.
Van olyan edző, aki szereti a magas játékosokat, kapusokat, de vannak olyanok, akik az ügyes, akrobatikus kapusokat szeretik. Ami mellett persze lehet nagy, közepes és kicsi méretű is. Csak legyen gyors, ügyes. Ahogy az én kanadai kollegáim mondják: ők azt nézik, hogy megfogja-e a lövéseket (Stop the puck). Amúgy én is ezt vallom.
A 62 NHL-es kapus közül a 2019/20-as szezonban kilencen alacsonyabbak, mint 185 centi (Saros és Halak 179 centi, Hudobin 181, Francouz 182, Raanta, Hutton, Bernier, Stalock és Dell 183 centi), és vannak heten (Comrie, Mrazek, Grubauer, Howard, Quick, Lundqvist és a friss Stanley Kupa-győztes Binnington), akik 185 centisek. Ez a 16 kapus gyakorlatilag a negyede a mezőnynek. Vannak kétméteresek, illetve 195 centi felettiek is (Bishop, Koskinen, Dubnyk, Markström, Nilsson, Kuemper és Rinne). Az átlagmagasság az NHL-ben ebben a szezonban 189.17 centi.
Nálam a kedvencek közé tartozik minden méretű, a 183 centis Raanta, Dell vagy Stalock, a 185 centis Quick, Binnington vagy Mrazek, a 188 centis Fleury, Gibson, Hart, Jarry, Holtby vagy Bobrovszkij, a 190 centis Price, a 193 centis Vaszilevszkij vagy a 195 centis Rinne. (Alul olvasható, kiket szeretek az NHL-ből.)
A magasságbeli különbségekből adódnak technikai különbségek is. Őszintén, nem vagyok híve annak a technikának, amikor a kapus féltérden támaszkodik a kapuvasnak. Egészen pontosan: ennek a technikának a túlzott használata ellen vagyok. Amikor a korong közel van, akkor rendben van. De amikor a sarokban vagy a palánk mellett, akkor nem kell ezt használni. Ráadásul a kiskapusok, akik még nem elég magasak, miért térdelnek be? Nem érik fel így a felsősarkokat, és mindig gólt kapnak föntre. A technikát ismerni kell, de azt is, mikor érdemes használni.
Lesznek az edzőknek kedvenceik is, klubokban, válogatottban. Nincs ezzel semmi probléma, a kapusposzt bizalmi poszt. Ha megbíznak egy kapusban, akkor az jobb teljesítményre képes, mintha mindig azt lesik, na, mikor hibázik, és jöhet a másik. NHL-ben is vannak ilyen helyzetek, hogy egy kapus valamelyik klubban mondjuk csak harmadik számú, azaz a farmcsapatban véd, de egy másik klubban rövid idő alatt világsztár válik belőle.
Arra is volt példa, hogy az egyik magyar kollegával egy kimondottan erős csehországi táborban voltunk, magyar kapusokkal. Mindketten az egyik magyar kapust láttuk jobbnak a másik magyar kapusnál, aztán a cseh edzők mégis azt a magyar kapust választották meg a táborban a korosztály legjobbjának, akit mi hátrébb soroltunk. Most akkor mi nem értünk hozzá, vagy ők? Szóval nincs igazi recept, valakinél ez a jobb, valakinél a másik. Bármilyen szinten. Nem kell vele foglalkozni, harcolni kell, edzeni keményen tovább. A szerepek gyakran cserélődnek.
Az edzéseken nagyon sok a korcsolyázás, az edzés közel negyede. Az az elvünk a kanadai kollegákkal, hogy csak a jól korcsolyázó kapus lehet sikeres. Aki jól korizik, bátran mer előre jönni, bátran mer kimozdulni a korongokért, és bízik abban, hogy időben odaér, ahova kell. Én is roppant szeretem a jól korcsolyázó, agresszív, előre-hátra és balra-jobbra villámgyors kapusokat. Ezért aztán bizony, lesz sok korcsolyázás is. A nyári, nagy táborban minden nap lesz egy óra korcsolyázás. És a privát edzéseken is közel negyedóra alkalmanként.
Az angol nyelv tudása már alapkövetelmény, a hoki nyelve az angol. A gyerekeknek már kiskoruktól fogva tanulniuk kell az angolt. Nem kell gyorsan felsőfok, de szép lassan tanulja meg, és legalább középfokú szinten beszélje. Az NCAA-es lehetőséghez, ha párosul egyetemi ösztöndíjjal, írni kell egy amerikai egyetemi felvételit, aminek egyik témaköre matematika, a másik angol szövegértés, fogalmazás. Szóval ide már szinte felsőfokú angol nyelvtudás kell, ez úgy 18 éves korra.
És végül, az NHL-ben kiknek a mozgását szeretem nagyon-nagyon, a sorrend nem számít.
Gibson, Miller, Raanta, Rask, Halak, Hutton, Rittich, Mrazer, Reimer, Grubauer, Merzlikins, Hudobin, Bernier, Smith (különösen az ütőkezelése miatt), Bobrovszkij, Campbell, Quick, Stalock, Price, Rinne, Saros, Greiss, Varlamov, Nilsson, Anderson, Elliott, Hart, Jarry, Murray, Dell, Allen, Binnington, Vaszilevszkij, McElhinney, Markström, Fleury, Holtby, Brossoit (vele lehet a nyári táborban találkozni).